Az egyenlítõtõl északra, illetve délre fekvõ síkvidéki területeken, körülbelül a 10. szélességi körig egész évben egyenletesen magas a hõmérséklet és sok a csapadék. A gyakori esõk miatt nagyon párás a levegõ. Ez az egyenlítõi éghajlat teljesen más, mint a mi éghajlatunk. Így az itt kialakult erdõk is eltérnek a nálunk élõ erdõktõl. Ezen a tájon fejlõdik Földünk legdúsabb növénytakarója: a trópusi esõerdõ. A kövtekezõ térképen megnézheted, hogy hová kellene elutaznunk, hogy hintázhassunka liánokon! Ha a megfelelõ területre kattintasz az egérrel, akkor bemutatkozik az a terület!

Dél-Amerika: A legnagyobb összefüggõ esõerdõ Dél-Amerikában, az Amazonas medencéjében alakult ki. A zöld pokolnak nevezett, nehezen járható esõerdõ területe megközelíti az 5 millió km²-t.

Afrika: Afrikában a Kongó-medence középsõ és északi részén alakult ki esõerdõ, területe 1.5 millió km² ,de mérete az elmúlt évezredekben jelentõsen csökkent. Ennek elsõdlegesen az az oka, hogy a pásztorok az erdõk égetésével teremtettek legelõket nyájaik számára. Letelepedésre, földmûvelésre alkalmas helyet is egy-egy erdõrészlet felégetésével szereztek maguknak az erdõben lakók. Eza folyamat ma is így zajlik, mert a talaj hamar kimerül, az itt élõk újabb erdõterületeket égetnek fel. Az elhamvadt óriás fatörzsek hamuja néhány évre ismét biztosítja a jó termést.

Délkelet-Ázsia: A harmadik nagy, többé-kevésbé összefüggõ esõerdõ-terület a Földön Délkelet-Ázsiában található. Valódi fenségében, meglepõ nagyszerûségében csak akkor tárul fel elõttünk az esõerdõ, ha olyan oldalról közelítjük meg, ahol a szélén kiirtották az újranõtt, átmenetes erdõt. Vastagságával imponáló fa nem sok van benne, ellenben koronájuk egyformán nyúlik fel a magasba, mintha a mi legmagasabb fáinkból kettõt állítanánk egymás tetejébe. Koronáik ott fent folynak egybe, oly sûrûn, hogy egész félhomály terjed el alattuk. Odafent folyik a nagyszerû küzdelem a létért, a világosságért és a napfényért. Kígyóként kúsznak fel a megerõsödött törzseken a tollszár vastagságú, venyigés kúszónövények, melyeknek itt alant levelét, virágát, sohase találjuk, mert csak fenn, a fák koronáján fejlõdhet ki; hozzájuk támaszkodva nyúlnak fel a leendõ faóriások pálcavastag, de öt-hat méter hosszú csemetéi, alig néhány levelet viselõ silány koronával, mert majd csak azután vastagodik és lombosodik, ha elérte a világosságot.