József Attila: Tavaszi ének
2005.06.08. 17:46
József Attila: Tavaszi ének (1922. jún. 18.)
Éneklem a tavaszt, a fényt, Bimbózó ifjú zöld reményt, Szerelmes szívem sóhaját S csitítgatom szegényt, Nekem nyílik minden berek -A vérem játékos gyerek - S a Nap elém hajol És rám kacag, milyen ravasz -Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! - Csak Márta nincs sehol.
Havas telekre zsenge fű, A szellő nádi hegedű, Rügyeznek ifjú lányszívek, Arcokon derű! Csikó nyerít szerelmi vészt S a torkom fölkiáltni készt: -Vén Földünk hogy forog! S a kék ég is milyen magas, -Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! -Reá ha gondolok.
Itt ékes, hímes szőnyegek, Ott északon bús hegyek, Hol nem gondolnék rá soha- De arra nem megyek... -Rikolts, dalolj szegény torok: -Ihaj, a Földünk hogy forog! Ihaj szerelmi láz! Mig jő a Tél, ki behavaz -Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!- S a halál citeráz.
|