A vertikális kozmikus vetület centruma a világfa, az Yggdraszil. Ez a kőrisfa köti össze az emberek lakata földet (Midgard) az éggel, ahol az Ázgárdban az istenek lakoznak, és azt ahol az elesett harcosok (einherják) sajátos "paradicsoma", a Valhöll (Walhalla) terül el és ami a legfontosabb összeköti a föld alatti világgal, ahol a holtak birodalma van, Héllel (a "lent" és az "észak", mint már említettük azonossá válik), ahol a különböző vizek fakadnak. Szinte azt is mondhatnánk, hogy a Hél az a központ, amelyben mint pontban egybeesik a horizontális és vertikális világkép. A vertikális szerkezet ellentétbe állítja az isteneket és az embereket, a kiválasztott holtak égi birodalmát (Valhöllt) és az egyszerű halandók föld alatti világát. Ennek megfelelően az égi valkűrök és a világfa tövénél tanyázó nornák a sorsistenek két kategóriáját jelentik. A Verses Edda első dalában (Jósnő jövendöléseiben) a jósnő (völva) "kilenc világot" említ (a kilenc szám toposz a skandináv mitológiában, éppenúgy, mint a hármas, amelynek többszöröse) és kilenc fatövet vagy gyökeret (még azt is gondolhatjuk így, hogy sok-sok mitikus fáról van szó), ezzel együtt azonban három gyökeret külön melít. Ezek megfelelnek az embereknek, a déróriásoknak (Hrymtursok) és a Hélnek. A későbbi keletű Próza-Eddában már kevéssé éles a vertikális vetület. Itt a gyökér nem az emberekkel, hanem az éggel kerül kapcsolatba, a déróriások eddigre már kihaltak és föld alatti birodalomban laknak. Helyettük egyszerűen óriások szerepelnek, a jötunok, akik a föld peremén élnek. A vertikális világrendben ezeknek a fa alkotta különböző kozmikus szinteknek megfelelői a "zoomorf" sorozatok: a fa csúcsában a sas, a tövénél Niddhögg sárkány és négy rénszarvas (talán a négy égtáj megfelelői), amelyek az Yggdraszil-kőris lombját eszik. Ez felel meg a középső szintnek. Nidhögg némiképp megfelel Jörmungandnak (a horizontálsi vetületben), mint ahogyna a föld alatti forrásokat és folyókat a földet körülölelő óceánnal vethetjük egybe. Ezenkívül a Valhöllben álló kecske és rénszarvas, a fa törzse és a tövénél fakadó források ebben a vertiális vetületben egységet alkotnak a szent méz révén, mint ami az élet megújulásnak és a mágikus erőnek a forrása. Az ágakon ugrándozó mókus sajátos közvetítő a "fent" és a "lent" között. Az Yggdraszillon kívül a vertikális vetületben szerepel a szivárványhíd, a Bifröszt, amely a földet és az eget köti össze egymással. A skandináv mitológia térbeli világképe ugyanolyan típusú, mint a legtöbb indoeurópai népé, sőt mint a szibériai és más népek mitológiai modellje, amelyeket strukutálisan a vilgáfa szervez egységbe.